Esettanulmány: hogy dolgoznak a fiúk a bányában?

Pelser és munkatársai 2005-ben végeztek el egy vizsgálatot dél-afrikai bányákban dolgozó nehézgép vezetőkkel. Ez egy kulcsfontosságú pozíció a bánya hatékonysága szempontjából: a nehézgép vezetők azok, akik feltöltik a rakományt, elszállítják, majd a megfelelő helyen lepakolnak. Az ő ügyességük és pontosságuk nagymértékben segíti a munkát, mint ahogyan az ügyetlenségük és a pontatlanságuk pedig jelentősen lassítja. Gyakran egész nap mozgásban vannak, így azoknak a látszólagosan egyszerű műveleteknek (például megfordulás, hátratolatás stb.) a sebessége és a kivitelezés pontossága összeadódva jelentős különbségeket jelenthet a jó és a kevésbé jó nehézgép vezetők teljesítménye között. Pelserék rámutattak arra, hogy a munkakör fontossága ellenére a nehézgép vezetők kiválasztása során gyakran nem strukturált interjút használnak a szervezetek, amelyekről tudjuk, hogy nem túlságosan hatékony módszerek. Mivel a munkavégzés során a felfogóképességnek és a motoros ügyességnek van a legnagyobb szerepe, így olyan méréseket kellett alkalmazni, amelyek ezekkel kapcsolatban adnak információkat. Pelserék összesen 128 jelentős tapasztalattal rendelkező nehézgép vezetőt teszteltek, hogy megmutatassák, hogy az objektív tesztekkel végzett felmérés mennyivel hatékonyabb, mint a strukturálatlan interjúk. A résztvevő 125 férfi és 3 nő átlagosan több mint 15 évet töltött el a nehézgép vezető pályán. A tesztelésük során a tanulási képesség mellett a motoros ügyességet mérték a Vienna Test System segítségével: olyan (magyar nyelven is elérhető) teszteket vettek fel velük, amelyek a szem-kéz koordinációt (2HAND – Két kéz-szem koordináció teszt), a figyelmi képességet és koncentrációt, stressz-toleranciát és a reakció sebességét (DT – Reaktív Stressztolerancia Teszt és COG – Figyelmi Teszt), valamint az idő és mozgás becslését mérték (ZBA – Idő / Mozgás Becslés Teszt). A nehézgép vezetők hatékonyságának megállapításához mind objektív, mind szubjektív szempontokat figyelembe vettek. A szubjektív szempont a közvetlen felettes értékelése volt. Objektív adatokat a nehézgépre beépített GPS segítségével gyűjtöttek. Ennek segítségével folyamatos adatuk volt arról, hogy hol van éppen a jármű, hány tonna terhet visz, éppen aktív munkában van-e vagy más tevékenységet folytat (pl. munkaképtelen állapotban van). Eredményeik szerint még ezeknél a nagyon tapasztalt sofőröknél is, akik egyébként a legtöbb tesztben többnyire kiemelkedő eredményt értek el, mind a szubjektív, mind az objektív kritériumok összecsengtek a tesztek eredményeivel. A közvetlen felettesek jobbnak látták azok munkáját, akik jobban teljesítettek a tesztek során is, valamint a motoros képességeket mérő tesztek képesek voltak bejósolni az objektív kritériumokban nyújtott teljesítményt is. Ez egyébként összecseng azokkal az eredményekkel, amelyeket ugyanebben a kontextusban már mások is találtak: de Jager és Van der Walt gyémántbányákban és szénbányákban dolgozó operátoroknál és kamionsofőröknél bizonyította be, hogy a VTS-ben mért képességek (például a stressztolerancia tesztek) jól jósolják be a teljesítményt.